Pálné Lele Ilona - Húsvét napján Csilingel a hajnal Húsvét napjára, hímes tojás bujkál a lányok markában. Ibolya meg nárcisz, mind ilyenkor nyílik, locsoló legénynek gomblyukába illik. Füstölt sonka illata levegőben lengedez, áldottan jó ízű Megváltónk ünnepe. Tavaszi napsugár olyan szépen ragyog, arannyal hinti be ezt az áldott napot.
Lázárné Gyulasi Ibolya - Locsolóvers Húsvét hétfő reggelén örömhírrel jöttem én. Feltámadt a Megváltónk, Élet lett a halálból. Az életnek friss vizéből Hoztam egy keveset, Mikor reád hullik Ez jusson eszedbe. Szabad -e locsolni?
Dombi László - Húsvéti kék ibolya Sűrű fáktól lakott erdőbe tévedtem, Tekintetem a füves földre szegeztem. Kék színű szép virág nézett az arcomba. Tőle tudtam meg, hogy a neve Ibolya. Merthogy el ne hervadjon Ő, megöntöztem. Lehajolva felemeltem, megöleltem. Ne legyen szomorú, ajkait csókoltam. Karcsú, szép teste remegett megadóan. Szabad-e Tégedet rögtön meglocsolnom.
Ismeretlen - Húsvét másodnapján régi szokás szerint Fogadják szívesen az öntözőlegényt. Én a legénységhez igen kicsi vagyok, De öntözőlegénynek mégis csak felcsapok. Minden esztendőben ilyenkor itt vagyok Ha a locsolásért piros tojást kapok.
Ismeretlen - Patak mellett mentem, azt súgta egy harcsa: Van e háznál kislány, hogy az Isten tartsa. Meglocsolnám rózsavízzel, hogyha előjönne, Akkor az a kicsi lány jaj de nagyot nőne !